Echo,
2000 2. sz. március–április, 19.
2000
március 2. - április 15.
Paksi
Képtár, Paks
Benedek
Barna kiállítása
A
Paksi Képtár 1991-ben alakult. Az intézmény elsődleges
feladatának a közelmúlt magyar képzőművészetének bemutatását
tekinti. Folyamatosan bővülő gyűjteményében hangsúlyos helyet
kapnak a geometrikus, absztrakt és konstruktivista irányultságú
művek.
A
múzeum állandó tárlata mellett időszakos kiállításokat is
szervez, melyeken a fiatalabb alkotók is lehetőséget kapnak a
bemutatkozásra. Március másodikától az érdeklődők Benedek
Barna műveit tekinthették meg.
Benedek
Barna jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának
negyedéves festő szakos hallgatója. A kiállítást mestere,
Lantos Ferenc festőművész nyitotta meg, akivel már középiskolás
kora szoros szakmai kapcsolatban áll. A kiállított művek
jellemzik Benedek sokrétű érdeklődését. Munkái sajátos
humorról tanúskodnak. Még a szigorúan vett tanulmányrajzait is
áthatja a játékos, élcelődő hang.
A
kiállítóteremben elsősorban a sokféleség tűnik fel a
látogatónak. A technikai, tematikai, és stílusbeli különbségek
mögött jól érzékelhető karakter rejtőzik. Egyazon ember
szellemi kalandozásainak vagyunk nézői, befogadói. A rajzok és
festmények sorrendje még inkább erősíti ezt a szándékolt
hatást. A művek nemcsak keletkezési sorrendben követik egymást,
hanem jól elhatárolható csoportokat alkotnak problematikájuk,
programjuk tekintetében is.
A
kiállítás önarcképsorozattal kezdődik. Számtalan megoldási
mód és kísérlet árulkodik Benedek Barna makacs és fáradhatatlan
akaratáról, ahogy újra és újra megközelíti témáit.
Eltökéltsége mellett érzékenységéről is képet kapunk, amint
a magáról készített tusrajzokat, a családja tagjairól festett
olajképeit szemléljük.
A
portrék mellett még mindig látvány után készült rajzokat
láthatunk. A növényekről és főként tájakról készült
vázlatok, festmények hatásosan készítik elő a geometrikussá
váló műveket, amelyek a tájértelmezéséből és
látványátírásából egyértelműen következnek. Nagyobb méretű
grafikái irigylésre méltó tisztasággal szólnak. Izgalmas
kompozíciói szakmai szempontból is tanulságos megoldásokra
hívják fel a figyelmet. Fekete-fehér tusrajzait néhány
visszafogott barna vagy kék szín segítségével teszi gazdagabbá,
Rajzait nézve még igazabbnak tűnik az a megállapítás,
hogy
az egyszerű eszközökkel elkészített munkák erényei (vagy
fogyatékosságai) fokozottabban válnak lathatóvá.
Benedek
kompozíciós érzéke, kísérletező kedve és leleményes szakmai
problémamegoldó készsége jól lemérhető a sokszorosító
grafika vagy az olajfestés területein. Egyénisége abból a
gondolkodásmódból és alkotói érzékenységből táplálkozik,
ami bármely technikával elkészített munkán egyforma
intenzitással sugárzik át.
A
humor, ami Benedek Barnára a hétköznapi életében is jellemző,
azokon a rajzain tűnik ki leginkább, amelyeken egy-egy konkrét
használati tárgyat alakít át, vizsgál meg egyéni
megközelítésben. Hol egy olló, hol egy szemüveg vagy éppen egy
kombinált fogó esik áldozatául Benedek játékos kedvének. A
vizuális formai összefüggések, amik természetesen következnek
egymásból,
lendületes könnyedséggel fűzik egybe a tárgyi és a grafikai
elemeket. Ezek a kisméretű,
ám
erőteljes rajzok feltűnő szinkronban állnak a kiállítás
záróakkordjaként is felfogható fotókkal és plasztikai
munkákkal.
A
fekete-fehér felvételek izgalmas kérdéssel foglalkoznak: milyen
formai vagy jelentésbeli párhuzamokat fedezhetünk fel egy egy
mindennap látható tárgy ürügyén Az útkereszteződést jelző
táblán lévő jel alakja valóban emlékezteti az embert saját
testfelépítésére, ám Benedek ezt a karakterbeli hasonlóságot
személyes iróniával tálalja. Az árulkodó felvételek túlmennek
egy egyszerű és száraz formai párhuzam felállításán.
Hasonló
humor jellemzi azt a fényképet is ahol egy rokkantaknak fenntartott
parkolóhely útfelfestésén sovány alak fekszik összegörnyedve.
Az aszfaltra festett tolószéken „ülő”
hús-vér ember bizarr kontrasztot eredményez. Mégis ez a fajta
morbiditás hatásosan ötvözi a vizuális eszközök adta
lehetőséget azzal az alkotói szándékkal, amely olyasmire hívja
fel a figyelmünket,
amit
nekünk is jó lenne észrevenni.
A
párba állított fényképeken maga az alkotó látható. Ezzel ha
nem is tudatosan, de azt az érzetet
kelti
a látogatóban, mintha Benedek fizikailag is jelen lenne saját
kiállításán. „Hát
öreg, ilyen vagyok én, aki ezeket a műveket elkövette! Na, hogy
tetszett?”
- és a kép alatt ott a vendégkönyv, amibe bátran beírható a
munkáiról és a róla alkotott vélemény.
Bizonyosan
találkozhatunk még Benedek Barna műveivel a jövőben más
kiállításokon is.